A pápai Esterházy-kastély története

A pápai Esterházy-kastély története

Pápa város eredete I. (Szent) István király korába nyúlik vissza. Honalapító királyunk a Bakony lankái és a Kisalföld termékeny síkságának találkozásánál egy királyi udvarházat hozott létre, amely a környék központi települése lett. A gyorsan fejlõdõ Pápa egészen 1387-ig királyi tulajdonban maradt, amikor a Garai család kapta meg érdemei elismeréseként.

A mai kastély helyén álló elsõ, biztosan ismert épületet, egy vára a Garaiak építették 1408 és 1432 között, hogy az észak-dunántúli birtokaik védelmét növeljék. Garai Miklós 1459-es halálával a család hatalma megingott, lassanként elvesztették a magyar királyok támogatását, szegényedni kezdtek. Ennek a következményeként Garai Jób 1479 körül eladta a várat a hozzá tartozó tekintélyes uradalommal együtt Szapolyai Istvánnak, Mátyás király nagyhatalmú emberének, aki 1499 karácsonyán Pápán halt meg.

Pápa Szapolyai István fia, a híres Szapolyai János kezében volt Mohács idején. Miután Jánost királlyá választották, elkezdõdtek a harcok Habsburg Ferdinánddal a magyar trónért. Pápát rövid ideig Thurzó Elek birtokolta, majd mindkét király részérõl a Gárdonyi révén közismert Török Bálint lett Pápa ura. A törökök ekkor már az ország belsõ területeit fenyegették, így került sor 1543-ban a Pápa elleni elsõ török támadásra. Török Bálint hûséges emberét, Martonfalvay Imrét küldte Pápára, hogy erõsítse meg a várat, és tegye alkalmassá nagyobb ostrom elleni védelemre. Az 1504-es és 50-es évek folyamán a vár és a város körül erõs falakat építettek. A késõbbiekben a korszak híres várépítõ mesterei, Giulio Turco és Bernardo Magno is dolgozott a pápai vár építésén, amely ekkor egy viszonylag modern erõdnek számított.

A kastély helyén ekkor egy nagyobb palotaépület, az északnyugati sarkon állt, mellette több kisebb ház, valamint a vár piaca, istállók és erõs bástyák alkották a belsõ várat. A külsõ vár a mai belváros kerületén futó vastag, erõs palánkfalakból állt. A várat és a várost északkelet felõl a mai Várkert és Tókert helyén elnyúló tó védte.

A törököknek az erõs védmûvek ellenére 1594-ben a védõk gyáva menekülése miatt sikerült elfoglalni a várat, amit a keresztény seregek 1597-ben ostrommal, rohammal foglaltak vissza. Ezt követõen a törökök 1683-ban két hónapra még megszállták Pápát, harcok ekkor már nem folytak.

Pápát a kihalt Török-család utáni örökléssel 1626-ban szerezte meg Esterházy Miklós nádor. A rövid ideig, 1630 és 1648 között Csáky László zálogában lévõ Pápát az Esterházy-család tagjai közötti birtokmegosztás révén 1670 körül az ifjabb fraknói (pápai) ág alapítója, Esterházy Ferenc kezében találjuk. A Rákóczi-szabadságharc végével a vár katonai feladatai megszûntek, ezért a birtokos Esterházy Ferenc úgy döntött, hogy a várat egy nagy barokk kastéllyá építi át. Az elsõ munkálatok 1717-ben kezdõdtek. A munka akkor gyorsult fel, amikor 1743-ban Franz Anton Pilgram neves bécsi építész kapott megbízást a kastély tervezésére. Õ alkotta meg azt a grandiózus tervet, amelyet a nádor-termi Pápa-látképen láthatunk. Pilgram terve nem valósult meg teljes egészében, mert az 1750-es évek végén az új birtokos, gróf Esterházy Károly püspök figyelmét az egyházi építkezésekre fordította. Kisebb munkálatok azonban még az 1780-as évek végén is folytak, olyan híres építészek vezetésével, mint Fellner Jakab és Grossmann József. A kastélykápolna freskóinak elkészítését Johann Ignaz Mildorfer bécsi akadémikus mûvészre bízta Esterházy Ferenc.

A kastély külsejében a 18. századot követõen alig történt változás. Gróf Esterházy Pál az 1860-as években a belsõ termeket felújíttatta, ekkor alakította ki a nádor termet, Õsök Csarnokát, illetve sok új bútort hozatott. Legfontosabb változtatás a kastélykapu felállítása volt. A kaput Párizsban vette, a szóbeszéd szerint a Tuileriák egyik, akkor leszerelt kapuja volt, amelyet 1750 körül készítettek Versailles-ban.

A kastély sorsa 1945-ben fordult tragikusra. Ekkor a szovjet hadsereg szállta meg, a bútorzatot elszállítatták, elégették, tönkretették. Ma már csak nagyon kevés berendezési tárgy található meg, az épületben is komoly károk keletkeztek.

A szovjet megszállás a kastélyban 1959-ben ért véget, azóta a várost szolgálja az épület.

Dr. Nagy-L. István

történész
múzeumigazgató